Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » James
| Hungarian Karoli Bible | ||
| Chapter # | Verse # | Verse Detail |
| 1 | 1 | Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. |
| 1 | 2 | Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, |
| 1 | 3 | Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. |
| 1 | 4 | A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. |
| 1 | 5 | Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. |
| 1 | 6 | De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. |
| 1 | 7 | Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; |
| 1 | 8 | A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember. |
| 1 | 9 | Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával; |
| 1 | 10 | A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága. |
| 1 | 11 | Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban. |
| 1 | 12 | Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek. |
| 1 | 13 | Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért. |
| 1 | 14 | Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. |
| 1 | 15 | Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz. |
| 1 | 16 | Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! |
| 1 | 17 | Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. |
| 1 | 18 | Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk. |
| 1 | 19 | Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. |
| 1 | 20 | Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. |
| 1 | 21 | Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket. |
| 1 | 22 | Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. |
| 1 | 23 | Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát: |
| 1 | 24 | Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. |
| 1 | 25 | De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében. |
| 1 | 26 | Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. |
| 1 | 27 | Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól. |
| 2 | 1 | Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsõség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. |
| 2 | 2 | Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyûrûs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában; |
| 2 | 3 | És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: |
| 2 | 4 | Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká? |
| 2 | 5 | Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik õt szeretik? |
| 2 | 6 | Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak- é rajtatok, és nem õk hurczolnak-é titeket a törvény elé? |
| 2 | 7 | Nem õk káromolják-é azt a szép nevet, a melyrõl neveztettek? |
| 2 | 8 | Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. |
| 2 | 9 | De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. |
| 2 | 10 | Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bûnös. |
| 2 | 11 | Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegõvé lettél. |
| 2 | 12 | Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni. |
| 2 | 13 | Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. |
| 2 | 14 | Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é õt a hit? |
| 2 | 15 | Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nõk, mezítelenek, és szûkölködnek mindennapi eledel nélkül, |
| 2 | 16 | És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? |
| 2 | 17 | Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt õ magában. |
| 2 | 18 | De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidbõl, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimbõl az én hitemet. |
| 2 | 19 | Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. |
| 2 | 20 | Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? |
| 2 | 21 | [Avagy] Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekbõl igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az õ fiát az oltárra? |
| 2 | 22 | Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az õ cselekedeteivel, és a cselekedetekbõl lett teljessé a hit; |
| 2 | 23 | És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett. |
| 2 | 24 | Látjátok tehát, hogy cselekedetekbõl igazul meg az ember, és nem csupán hitbõl. |
| 2 | 25 | Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekbõl igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki? |
| 2 | 26 | Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül. |
| 3 | 1 | Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. |
| 3 | 2 | Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. |
| 3 | 3 | Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az õ egész testöket igazgatjuk. |
| 3 | 4 | Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erõs szelektõl hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja. |
| 3 | 5 | Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tûz mily nagy erdõt felgyújt! |
| 3 | 6 | A nyelv is tûz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplõsíti az egész testet, és lángba borítja élet[ünk] folyását, [maga] is lángba boríttatván a gyehennától. |
| 3 | 7 | Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthetõ és meg is szelidíttetett az emberi természet által: |
| 3 | 8 | De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. |
| 3 | 9 | Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: |
| 3 | 10 | Ugyanabból a szájból jõ ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! |
| 3 | 11 | Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserût? |
| 3 | 12 | Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szõlõtõ fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. |
| 3 | 13 | Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az õ jó életébõl az õ cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. |
| 3 | 14 | Ha pedig keserû irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. |
| 3 | 15 | Ez nem az a bölcsesség, a mely felülrõl jõ, hanem földi, testi és ördögi. |
| 3 | 16 | Mert a hol irígység és czivakodás [van], ott háborúság és minden gonosz cselekedet is [van.] |
| 3 | 17 | A felülrõl való bölcsesség pedig elõször is tiszta, azután békeszeretõ, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedõ és nem képmutató. |
| 3 | 18 | Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak. |
| 4 | 1 | Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekbõl, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek? |
| 4 | 2 | Kívántok [valamit,] és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. |
| 4 | 3 | Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. |
| 4 | 4 | Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. |
| 4 | 5 | Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik? |
| 4 | 6 | De [majd] nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. |
| 4 | 7 | Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek. |
| 4 | 8 | Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívûek. |
| 4 | 9 | Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. |
| 4 | 10 | Alázzátok meg magatokat az Úr elõtt, és felmagasztal titeket. |
| 4 | 11 | Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek. |
| 4 | 12 | Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat? |
| 4 | 13 | Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendõt, és kalmárkodunk, és nyerünk; |
| 4 | 14 | A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik. |
| 4 | 15 | Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. |
| 4 | 16 | Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz. |
| 4 | 17 | A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bûne az annak. |
| 5 | 1 | Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. |
| 5 | 2 | Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; |
| 5 | 3 | Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban! |
| 5 | 4 | Ímé a ti mezõiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. |
| 5 | 5 | Dõzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján. |
| 5 | 6 | Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek. |
| 5 | 7 | Legyetek azért, atyámfiai, béketûrõk az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvetõ várja a földnek drága gyümölcsét, béketûréssel várja, míg reggeli és estveli esõt kap. |
| 5 | 8 | Legyetek ti is béketûrõk, [és] erõsítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. |
| 5 | 9 | Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó elõtt áll. |
| 5 | 10 | Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketûrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak. |
| 5 | 11 | Ímé, boldogoknak mondjuk a tûrni tudókat. Jóbnak tûrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. |
| 5 | 12 | Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek. |
| 5 | 13 | Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen. |
| 5 | 14 | Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében. |
| 5 | 15 | És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki. |
| 5 | 16 | Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. |
| 5 | 17 | Illés ember volt, hozzánk hasonló természetû; és imádsággal kéré, hogy ne legyen esõ, és nem volt esõ a földön három esztendeig és hat hónapig: |
| 5 | 18 | És ismét imádkozott, és az ég esõt adott, és a föld megtermé az õ gyümölcsét. |
| 5 | 19 | Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti õt valaki, |
| 5 | 20 | Tudja meg, hogy a ki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez. |