Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » Hebrews
| Hungarian Karoli Bible | ||
| Chapter # | Verse # | Verse Detail |
| 1 | 1 | Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által, |
| 1 | 2 | A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, |
| 1 | 3 | A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, |
| 1 | 4 | Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. |
| 1 | 5 | Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és õ lesz nékem Fiam? |
| 1 | 6 | Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a világba, így szól: És imádják õt az Istennek minden angyalai. |
| 1 | 7 | És bár az angyalokról [így] szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ szolgáit tûz lángjává, |
| 1 | 8 | Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. |
| 1 | 9 | Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. |
| 1 | 10 | És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek; |
| 1 | 11 | Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. |
| 1 | 12 | És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. |
| 1 | 13 | Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? |
| 1 | 14 | Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? |
| 2 | 1 | Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. |
| 2 | 2 | Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erõs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: |
| 2 | 3 | Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra, |
| 2 | 4 | Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erõkkel s a Szent Léleknek közléseivel az õ akarata szerint. |
| 2 | 5 | Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendõ világot, a melyrõl szólunk. |
| 2 | 6 | Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? |
| 2 | 7 | Kisebbé tetted õt rövid idõre az angyaloknál, dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt és úrrá tetted kezeid munkáin, |
| 2 | 8 | Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. |
| 2 | 9 | Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált. |
| 2 | 10 | Mert illendõ vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsõségre, az õ idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. |
| 2 | 11 | Mert a megszentelõ és a megszenteltek egytõl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli õket atyjafiainak hívni, |
| 2 | 12 | Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked. |
| 2 | 13 | És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott. |
| 2 | 14 | Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, |
| 2 | 15 | És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. |
| 2 | 16 | Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. |
| 2 | 17 | Annakokáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért. |
| 2 | 18 | Mert a mennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek. |
| 3 | 1 | Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és fõpapjára, Krisztus Jézusra, |
| 3 | 2 | A ki hû ahhoz, a ki õt rendelte, valamint Mózes is az õ egész házában. |
| 3 | 3 | Mert ez nagyobb dicsõségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építõjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. |
| 3 | 4 | Mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az. |
| 3 | 5 | Mózes is hû volt ugyan az õ egész házában, mint szolga, a hirdetendõknek bizonyságára, |
| 3 | 6 | Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erõsen megtartjuk. |
| 3 | 7 | Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az õ szavát halljátok, |
| 3 | 8 | Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, |
| 3 | 9 | A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. |
| 3 | 10 | Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; õk pedig nem ismerték meg az én útaimat. |
| 3 | 11 | Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. |
| 3 | 12 | Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikõtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élõ Istentõl elszakadjon; |
| 3 | 13 | Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikõtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által: |
| 3 | 14 | Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk. |
| 3 | 15 | E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. |
| 3 | 16 | Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által? |
| 3 | 17 | Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában? |
| 3 | 18 | Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? |
| 3 | 19 | Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. |
| 4 | 1 | Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az õ nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levõnek ne láttassék. |
| 4 | 2 | Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. |
| 4 | 3 | Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. |
| 4 | 4 | Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl. |
| 4 | 5 | És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. |
| 4 | 6 | Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek elõször hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: |
| 4 | 7 | Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idõ multán, a mint elõbb mondva volt. Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. |
| 4 | 8 | Mert ha õket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. |
| 4 | 9 | Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. |
| 4 | 10 | Mert a ki bement az õ nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitõl, a miképen Isten is a magáéitól, |
| 4 | 11 | Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. |
| 4 | 12 | Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. |
| 4 | 13 | És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, a kirõl mi beszélünk. |
| 4 | 14 | Lévén annakokáért nagy fõpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. |
| 4 | 15 | Mert nem oly fõpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt. |
| 4 | 16 | Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül. |
| 5 | 1 | Mert minden fõpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten elõtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért, |
| 5 | 2 | A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygõkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. |
| 5 | 3 | És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért. |
| 5 | 4 | És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a [kit] Isten hív el, miként Áront is. |
| 5 | 5 | Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsõítette meg magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged. |
| 5 | 6 | Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. |
| 5 | 7 | Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért, |
| 5 | 8 | Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; |
| 5 | 9 | És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek, |
| 5 | 10 | Neveztetvén az Istentõl Melkisédek rendje szerint való fõpapnak. |
| 5 | 11 | A kirõl nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. |
| 5 | 12 | Mert noha ez idõ szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdõ elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. |
| 5 | 13 | Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: |
| 5 | 14 | Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. |
| 6 | 1 | Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekbõl való megtérésnek és az Istenben való hitnek, |
| 6 | 2 | A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. |
| 6 | 3 | És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi. |
| 6 | 4 | Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, |
| 6 | 5 | És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendõ világnak erõit, |
| 6 | 6 | És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák õt. |
| 6 | 7 | Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esõt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért mûveltetik, áldást nyer Istentõl; |
| 6 | 8 | A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. |
| 6 | 9 | De ti felõletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyõzõdve, ha így szólunk is. |
| 6 | 10 | Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrõl és a szeretetrõl, melyet tanúsítottatok az õ neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. |
| 6 | 11 | Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen. |
| 6 | 12 | Hogy ne legyetek restek, hanem követõi azoknak, a kik hit és békességes tûrés által öröklik az ígéreteket. |
| 6 | 13 | Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. |
| 6 | 14 | Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. |
| 6 | 15 | És ekképen, békességestûrõ lévén, megnyerte az ígéretet. |
| 6 | 16 | Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerõsítésül az eskü; |
| 6 | 17 | Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az õ végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, |
| 6 | 18 | Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erõs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elõttünk levõ reménységet, |
| 6 | 19 | Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erõs horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, |
| 6 | 20 | A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való fõpap lett Melkisédek rendje szerint. |
| 7 | 1 | Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébõl visszatérõ Ábrahámmal találkozván, õt megáldotta, |
| 7 | 2 | A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenbõl: a ki elsõben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, |
| 7 | 3 | Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. |
| 7 | 4 | Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; |
| 7 | 5 | És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptõl, azaz az õ atyafiaiktól, jóllehet õk is az Ábrahám ágyékából származtak; |
| 7 | 6 | De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta, |
| 7 | 7 | Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. |
| 7 | 8 | És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él: |
| 7 | 9 | És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitõl is, a tizedszedõtõl, |
| 7 | 10 | Mert õ még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek. |
| 7 | 11 | Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint? |
| 7 | 12 | Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is. |
| 7 | 13 | Mert a kirõl ezek mondatnak, az más nemzetségbõl származott, a melybõl senki sem szolgált az oltár körül; |
| 7 | 14 | Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról. |
| 7 | 15 | És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elõ más pap, |
| 7 | 16 | A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett. |
| 7 | 17 | Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. |
| 7 | 18 | Mert az elõbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erõtelen és haszontalan, |
| 7 | 19 | Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez. |
| 7 | 20 | És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká, |
| 7 | 21 | De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint: |
| 7 | 22 | Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus. |
| 7 | 23 | És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak: |
| 7 | 24 | De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. |
| 7 | 25 | Ennekokáért õ mindenképen idvezítheti is azokat, a kik õ általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök. |
| 7 | 26 | Mert ilyen fõpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplõtelen, a bûnösöktõl elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lõn, |
| 7 | 27 | A kinek nincs szüksége, mint a fõpapoknak, hogy napról-napra elõbb a saját bûneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván. |
| 7 | 28 | Mert a törvény gyarló embereket rendel fõpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút. |
| 8 | 1 | Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, |
| 8 | 2 | Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített. |
| 8 | 3 | Mert minden fõpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. |
| 8 | 4 | Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal, |
| 8 | 5 | A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked. |
| 8 | 6 | Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett. |
| 8 | 7 | Mert ha az az elsõ kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak. |
| 8 | 8 | Mert dorgálván õket, így szól: Ímé napok jõnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. |
| 8 | 9 | Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az õ atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam õket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert õk nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr. |
| 8 | 10 | Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az õ elméjökbe, és az õ szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és õk lesznek nekem népem. |
| 8 | 11 | És nem tanítja kiki az õ felebarátját és kiki az õ atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytõl nagyig. |
| 8 | 12 | Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és gonoszságaikról meg nem emlékezem. |
| 8 | 13 | Mikor újról beszél, óvá tette az elsõt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez. |
| 9 | 1 | Annakokáért voltak ugyan az elsõ [szövetségnek] is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. |
| 9 | 2 | Mert sátor építtetett, az elsõ, a melyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek. |
| 9 | 3 | A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének, |
| 9 | 4 | Melyben vala az arany füstölõ oltár és a szövetség ládája beborítva minden felõl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái, |
| 9 | 5 | Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön szólani. |
| 9 | 6 | Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az elsõ sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére, |
| 9 | 7 | A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz. |
| 9 | 8 | Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor. |
| 9 | 9 | A mi példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt, |
| 9 | 10 | Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezõk. |
| 9 | 11 | Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, |
| 9 | 12 | És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. |
| 9 | 13 | Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: |
| 9 | 14 | Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek. |
| 9 | 15 | És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. |
| 9 | 16 | Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ halála bekövetkezzék. |
| 9 | 17 | Mivel a végrendelet holtak után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes. |
| 9 | 18 | Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkül. |
| 9 | 19 | Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette, |
| 9 | 20 | Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt. |
| 9 | 21 | Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel. |
| 9 | 22 | És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat. |
| 9 | 23 | Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal. |
| 9 | 24 | Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk. |
| 9 | 25 | Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; |
| 9 | 26 | Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt. |
| 9 | 27 | És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: |
| 9 | 28 | Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, a kik õt várják idvességökre. |
| 10 | 1 | Minthogy a törvényben a jövendõ jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendõnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; |
| 10 | 2 | Különben megszûnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemû bûntudattal nem bírtak volna. |
| 10 | 3 | De azok esztendõnként bûnre emlékeztetnek. |
| 10 | 4 | Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bûnöket. |
| 10 | 5 | Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, |
| 10 | 6 | Égõ és bûnért való áldozatokat nem kedveltél. |
| 10 | 7 | Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. |
| 10 | 8 | Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égõ, meg bûnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek, |
| 10 | 9 | Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsõt, hogy meghagyja a másodikat, |
| 10 | 10 | A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. |
| 10 | 11 | És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bûnöket. |
| 10 | 12 | Õ azonban, egy áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre ûle az Istennek jobbjára, |
| 10 | 13 | Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az õ ellenségei. |
| 10 | 14 | Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. |
| 10 | 15 | Bizonyságot tesz pedig errõl mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána elõre mondotta: |
| 10 | 16 | Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az õ szíveikbe, és az õ elméjökbe írom be azokat, |
| 10 | 17 | [Azután így szól:] És az õ bûneikrõl és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. |
| 10 | 18 | A hol pedig bûnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bûnért való áldozat. |
| 10 | 19 | Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, |
| 10 | 20 | Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ [út] gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által, |
| 10 | 21 | És lévén nagy papunk az Isten háza felett: |
| 10 | 22 | Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl, |
| 10 | 23 | És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hû az, a ki ígéretet tett, |
| 10 | 24 | És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, |
| 10 | 25 | El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. |
| 10 | 26 | Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bûnökért való áldozat, |
| 10 | 27 | Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tûznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülõket. |
| 10 | 28 | A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; |
| 10 | 29 | Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? |
| 10 | 30 | Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az õ népét. |
| 10 | 31 | Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni. |
| 10 | 32 | Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki, |
| 10 | 33 | Midõn egyfelõl gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelõl társai lettetek azoknak, a kik így jártak. |
| 10 | 34 | Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben. |
| 10 | 35 | Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. |
| 10 | 36 | Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. |
| 10 | 37 | Mert még vajmi kevés idõ, és a ki eljövendõ, eljõ és nem késik. |
| 10 | 38 | Az igaz pedig hitbõl él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. |
| 10 | 39 | De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. |
| 11 | 1 | A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés. |
| 11 | 2 | Mert ezzel szereztek [jó] bizonyságot a régebbiek. |
| 11 | 3 | Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ. |
| 11 | 4 | Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felõl, hogy igaz, bizonyságot tevén az õ ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. |
| 11 | 5 | Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte õt. Mert felvitetése elõtt bizonyságot nyert a felõl, hogy kedves volt Istennek. |
| 11 | 6 | Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik. |
| 11 | 7 | Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett. |
| 11 | 8 | Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. |
| 11 | 9 | Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. |
| 11 | 10 | Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten. |
| 11 | 11 | Hit által nyert erõt Sára is az õ méhében való foganásra, és életkora ellenére szûlt, minthogy hûnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. |
| 11 | 12 | Azért is egytõl, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. |
| 11 | 13 | Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. |
| 11 | 14 | Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. |
| 11 | 15 | És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. |
| 11 | 16 | Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. |
| 11 | 17 | Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte, |
| 11 | 18 | A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; |
| 11 | 19 | Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is õt példaképen visszanyerte. |
| 11 | 20 | Hit által áldá meg a jövendõkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. |
| 11 | 21 | Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. |
| 11 | 22 | Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérõl, és az õ tetemeirõl rendelkezett. |
| 11 | 23 | Hit által rejtegették Mózest az õ szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. |
| 11 | 24 | Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, |
| 11 | 25 | Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét; |
| 11 | 26 | Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. |
| 11 | 27 | Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant. |
| 11 | 28 | Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklõ ne illesse az õ elsõszülötteiket. |
| 11 | 29 | Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. |
| 11 | 30 | Hit által omlottak le Jérikónak kõfalai, midõn hét napig köröskörül járták. |
| 11 | 31 | Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nõ az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. |
| 11 | 32 | És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról; |
| 11 | 33 | A kik hit által országokat gyõztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. |
| 11 | 34 | Megoltották a tûznek erejét, megmenekedtek a kard élitõl, felerõsödtek a betegségbõl, erõsek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. |
| 11 | 35 | Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. |
| 11 | 36 | Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sõt még bilincseket és börtönt is; |
| 11 | 37 | Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfûrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bõrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, |
| 11 | 38 | A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. |
| 11 | 39 | És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. |
| 11 | 40 | Mivel Isten mi felõlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak. |
| 12 | 1 | Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõ tért. |
| 12 | 2 | Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. |
| 12 | 3 | Gondoljátok meg azért, hogy õ ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktõl, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. |
| 12 | 4 | Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bûn ellen. |
| 12 | 5 | És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged; |
| 12 | 6 | Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. |
| 12 | 7 | Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? |
| 12 | 8 | Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. |
| 12 | 9 | Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! |
| 12 | 10 | Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. |
| 12 | 11 | Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak. |
| 12 | 12 | Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, |
| 12 | 13 | És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sõt inkább meggyógyuljon. |
| 12 | 14 | Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: |
| 12 | 15 | Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertõztettessenek. |
| 12 | 16 | Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsõ szülöttségi jogát. |
| 12 | 17 | Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt [az áldást]. |
| 12 | 18 | Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tûzhöz, és sûrû homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, |
| 12 | 19 | És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; |
| 12 | 20 | Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; |
| 12 | 21 | És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: |
| 12 | 22 | Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, |
| 12 | 23 | Az elsõszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, |
| 12 | 24 | És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. |
| 12 | 25 | Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekbõl vagyon, |
| 12 | 26 | Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. |
| 12 | 27 | Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. |
| 12 | 28 | Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetszõ módon kegyességgel és félelemmel. |
| 12 | 29 | Mert a mi Istenünk megemésztõ tûz. |
| 13 | 1 | Az atyafiúi szeretet maradjon meg. |
| 13 | 2 | A vendégszeretetrõl el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg. |
| 13 | 3 | Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrõdõkrõl, mint a kik magatok is testben vagytok. |
| 13 | 4 | Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplõtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. |
| 13 | 5 | Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled; |
| 13 | 6 | Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem? |
| 13 | 7 | Emlékezzetek meg a ti elõljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az õ életök végére, kövessétek hitöket. |
| 13 | 8 | Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. |
| 13 | 9 | Különbözõ és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erõsíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, a kik azok körül járnak. |
| 13 | 10 | Van oltárunk, a melyrõl nincs joguk enni azoknak, a kik a sátornak szolgálnak. |
| 13 | 11 | Mert a mely állatok vérét a fõpap beviszi a szentélybe a bûnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. |
| 13 | 12 | Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az õ tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. |
| 13 | 13 | Menjünk ki tehát õ hozzá a táboron kívül, az õ gyalázatát hordozván. |
| 13 | 14 | Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendõt keressük. |
| 13 | 15 | Annakokáért õ általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az õ nevérõl vallást tevõ ajkaknak gyümölcsét. |
| 13 | 16 | A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. |
| 13 | 17 | Engedelmeskedjetek elõljáróitoknak és fogadjatok szót, mert õk vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. |
| 13 | 18 | Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyõzõdve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni. |
| 13 | 19 | Kiváltképen pedig arra kérlek, hogy ezt cselekedjétek, hogy mihamarább visszaadhassam néktek. |
| 13 | 20 | A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, |
| 13 | 21 | Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az õ akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves õ elõtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség örökkön örökké. Ámen. |
| 13 | 22 | Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intõ beszédet, hiszen röviden is írtam néktek. |
| 13 | 23 | Legyen tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus kiszabadult, a kivel ha csakhamar eljõ, meglátogatlak titeket. |
| 13 | 24 | Köszöntsétek minden elõljárótokat és a szenteket mind. Köszöntenek titeket az Olaszországból valók. |
| 13 | 25 | Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen! |