Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » 2 Corinthians
| Hungarian Karoli Bible | ||
| Chapter # | Verse # | Verse Detail |
| 1 | 1 | Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: |
| 1 | 2 | Kegyelem néktek és békesség Istentõl a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. |
| 1 | 3 | Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; |
| 1 | 4 | A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. |
| 1 | 5 | Mert a mint bõséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibõl, úgy bõséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. |
| 1 | 6 | De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért [van az.] És a mi reménységünk erõs felõletek. |
| 1 | 7 | Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is. |
| 1 | 8 | Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felõl, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erõnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felõl is kétségben valánk: |
| 1 | 9 | Sõt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: |
| 1 | 10 | A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; |
| 1 | 11 | Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. |
| 1 | 12 | Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni õszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. |
| 1 | 13 | Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sõt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; |
| 1 | 14 | A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján. |
| 1 | 15 | És ezzel a bizodalommal akartam elõbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; |
| 1 | 16 | És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tõletek elkísértetni Júdeába. |
| 1 | 17 | Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? |
| 1 | 18 | De hû az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. |
| 1 | 19 | Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem [az] igen lett õ benne. |
| 1 | 20 | Mert Istennek valamennyi igérete õ benne [lett] igenné [és] õ benne [lett] Ámenné az Isten dicsõségére mi általunk. |
| 1 | 21 | A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az; |
| 1 | 22 | A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. |
| 1 | 23 | Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. |
| 1 | 24 | Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok. |
| 2 | 1 | Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. |
| 2 | 2 | Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok? |
| 2 | 3 | És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyõzõdve mindenitek felõl, hogy az én örömöm mindnyájatoké. |
| 2 | 4 | Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem. |
| 2 | 5 | Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy [azt] ne terheljem, titeket mindnyájatokat. |
| 2 | 6 | Elég az ilyennek a többség részérõl való ilyen megbüntetése: |
| 2 | 7 | Annyira, hogy éppen ellenkezõleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. |
| 2 | 8 | Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet. |
| 2 | 9 | Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felõletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é? |
| 2 | 10 | A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek [cselekedtem] Krisztus színe elõtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán: |
| 2 | 11 | Mert jól ismerjük az õ szándékait. |
| 2 | 12 | Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; |
| 2 | 13 | Hanem elbúcsúzván tõlük, elmentem Macedóniába. |
| 2 | 14 | Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az õ ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. |
| 2 | 15 | Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülõk, mind az elkárhozók között; |
| 2 | 16 | Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos? |
| 2 | 17 | Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sõt szinte Istenbõl szólunk az Isten elõtt a Krisztusban. |
| 3 | 1 | Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek? |
| 3 | 2 | A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; |
| 3 | 3 | A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. |
| 3 | 4 | Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. |
| 3 | 5 | Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van: |
| 3 | 6 | A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít. |
| 3 | 7 | Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt: |
| 3 | 8 | Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata? |
| 3 | 9 | Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata? |
| 3 | 10 | Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt. |
| 3 | 11 | Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad. |
| 3 | 12 | Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; |
| 3 | 13 | És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. |
| 3 | 14 | De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el; |
| 3 | 15 | Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre. |
| 3 | 16 | Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. |
| 3 | 17 | Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. |
| 3 | 18 | Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl. |
| 4 | 1 | Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; |
| 4 | 2 | Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elõtt. |
| 4 | 3 | Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: |
| 4 | 4 | A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. |
| 4 | 5 | Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. |
| 4 | 6 | Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. |
| 4 | 7 | Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. |
| 4 | 8 | Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; |
| 4 | 9 | Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; |
| 4 | 10 | Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. |
| 4 | 11 | Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. |
| 4 | 12 | Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. |
| 4 | 13 | Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; |
| 4 | 14 | Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elõállít. |
| 4 | 15 | Mert minden ti érettetek [van,] hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére. |
| 4 | 16 | Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul. |
| 4 | 17 | Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk; |
| 4 | 18 | Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. |
| 5 | 1 | Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. |
| 5 | 2 | Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; |
| 5 | 3 | Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! |
| 5 | 4 | Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. |
| 5 | 5 | A ki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] a ki a Lélek zálogát is adta minékünk. |
| 5 | 6 | Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. |
| 5 | 7 | (Mert hitben járunk, nem látásban ); |
| 5 | 8 | Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz. |
| 5 | 9 | Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. |
| 5 | 10 | Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. |
| 5 | 11 | Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk. |
| 5 | 12 | Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbõl és nem szívbõl dicsekedõknek. |
| 5 | 13 | Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az.] |
| 5 | 14 | Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, |
| 5 | 15 | Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. |
| 5 | 16 | Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sõt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. |
| 5 | 17 | Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. |
| 5 | 18 | Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; |
| 5 | 19 | Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. |
| 5 | 20 | Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. |
| 5 | 21 | Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õ benne. |
| 6 | 1 | Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. |
| 6 | 2 | Mert õ mondja: Kellemetes idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idõ, ímé itt az üdvösség napja. |
| 6 | 3 | Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. |
| 6 | 4 | Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. |
| 6 | 5 | Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bõjtölésben. |
| 6 | 6 | Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, |
| 6 | 7 | Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felõl való fegyvereivel; |
| 6 | 8 | Dicsõség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetõk, és igazak; |
| 6 | 9 | Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; |
| 6 | 10 | Mint bánkódók, noha mindig örvendezõk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. |
| 6 | 11 | A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult. |
| 6 | 12 | Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. |
| 6 | 13 | Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket. |
| 6 | 14 | Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? |
| 6 | 15 | És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívõnek hitetlenhez? |
| 6 | 16 | Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek. |
| 6 | 17 | Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, |
| 6 | 18 | És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. |
| 7 | 1 | Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. |
| 7 | 2 | Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. |
| 7 | 3 | Nem vádképen mondom; hisz elõbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. |
| 7 | 4 | Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felõletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. |
| 7 | 5 | Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sõt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belõl félelem. |
| 7 | 6 | De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. |
| 7 | 7 | Sõt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem. |
| 7 | 8 | Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. |
| 7 | 9 | Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. |
| 7 | 10 | Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. |
| 7 | 11 | Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sõt védekezést, sõt bosszankodást, sõt félelmet, sõt kívánkozást, sõt buzgóságot, sõt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. |
| 7 | 12 | Ha tehát írtam is néktek, nem a sértõ miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten elõtt. |
| 7 | 13 | Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az õ lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok: |
| 7 | 14 | Mert ha dicsekedtem valamit néki felõletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus elõtt való dicsekvésünk is igazsággá lett. |
| 7 | 15 | És õ még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok õt. |
| 7 | 16 | Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek. |
| 8 | 1 | Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. |
| 8 | 2 | Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bõséges az õ örömük és igen nagy szegénységük jószívûségük gazdagságává növekedett. |
| 8 | 3 | Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sõt erejük felett is adakoznak, |
| 8 | 4 | Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be õket. |
| 8 | 5 | És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elõször az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratjából. |
| 8 | 6 | Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. |
| 8 | 7 | Azért, miképen mindenben bõvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bõvölködjetek. |
| 8 | 8 | Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. |
| 8 | 9 | Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok. |
| 8 | 10 | Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. |
| 8 | 11 | Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen,] a mitek van. |
| 8 | 12 | Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs. |
| 8 | 13 | Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok [legyen,] hanem egyenlõség szerint; e mostani idõben a ti bõségtek [pótolja] amazoknak fogyatkozását; |
| 8 | 14 | Hogy amazoknak bõsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlõség legyen; |
| 8 | 15 | A mint megvan írva: a ki sokat [szedett,] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje. |
| 8 | 16 | Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe. |
| 8 | 17 | Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok. |
| 8 | 18 | Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért; |
| 8 | 19 | Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsõségére és a ti készségetekre; |
| 8 | 20 | Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bõséges jótétemény miatt; |
| 8 | 21 | Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elõtt, hanem az emberek elõtt is. |
| 8 | 22 | Sõt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. |
| 8 | 23 | Akár Titusról [van szó,] õ az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felõl, õk a gyülekezetek követei, Krisztus dicsõsége: |
| 8 | 24 | Adjátok azért szereteteteknek és felõletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek elõtt is. |
| 9 | 1 | A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom. |
| 9 | 2 | Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felõletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendõ óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt. |
| 9 | 3 | Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felõletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek. |
| 9 | 4 | Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. |
| 9 | 5 | Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elõre menjenek el hozzátok, és készítsék el elõre a ti elõre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. |
| 9 | 6 | Azt [mondom] pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bõven vet, bõven is arat. |
| 9 | 7 | Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbõl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten. |
| 9 | 8 | Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek, |
| 9 | 9 | A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az õ igazsága örökké megmarad. |
| 9 | 10 | A ki pedig magot ád a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, |
| 9 | 11 | Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek. |
| 9 | 12 | Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bõséges az Isten elõtt; |
| 9 | 13 | A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért. |
| 9 | 14 | Mikor érettetek könyörögve õk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bõséges kegyelme miatt. |
| 9 | 15 | Az Istennek pedig [legyen] hála az õ kimondhatatlan ajándékáért. |
| 10 | 1 | Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtõl szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; |
| 10 | 2 | Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felõlünk, mintha mi test szerint élnénk. |
| 10 | 3 | Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. |
| 10 | 4 | Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására; |
| 10 | 5 | Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; |
| 10 | 6 | És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek. |
| 10 | 7 | A szem elõtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy õ a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint õ maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi [vagyunk.] |
| 10 | 8 | Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent; |
| 10 | 9 | Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. |
| 10 | 10 | Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erõtelen, és beszéde silány. |
| 10 | 11 | Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk,] ha megjelenünk, cselekedetben is. |
| 10 | 12 | Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. |
| 10 | 13 | De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérõzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk. |
| 10 | 14 | Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával. |
| 10 | 15 | A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnõttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérõzsinórunk szerint bõségesen. |
| 10 | 16 | Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. |
| 10 | 17 | A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. |
| 10 | 18 | Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl. |
| 11 | 1 | Vajha elszenvednétek tõlem egy kevés balgatagságot! Sõt szenvedjetek el engem is. |
| 11 | 2 | Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplõtlen szûzet állítsalak a Krisztus elé. |
| 11 | 3 | Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtõl. |
| 11 | 4 | Mert hogyha az, a ki jõ, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltûrnétek. |
| 11 | 5 | Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál. |
| 11 | 6 | Ha pedig avatatlan [vagyok ]is a beszédben, de nem az ismeretben; sõt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk elõttetek. |
| 11 | 7 | Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? |
| 11 | 8 | Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szûkölködtem, nem voltam terhére senkinek. |
| 11 | 9 | Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. |
| 11 | 10 | Krisztus igazsága bennem, hogy én ettõl a dicsekvéstõl nem esem el Akhája vidékén. |
| 11 | 11 | Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. |
| 11 | 12 | De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresõk elõl; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak [abban], mint mi is. |
| 11 | 13 | Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. |
| 11 | 14 | Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. |
| 11 | 15 | Nem nagy dolog azért, ha az õ szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az õ cselekedeteik szerint lészen. |
| 11 | 16 | Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. |
| 11 | 17 | A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, |
| 11 | 18 | Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is. |
| 11 | 19 | Hisz okosak lévén, örömest eltûritek az eszteleneket. |
| 11 | 20 | Mert eltûritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. |
| 11 | 21 | Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erõtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. |
| 11 | 22 | Héberek õk? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. |
| 11 | 23 | Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos [veszedelem] által. |
| 11 | 24 | A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. |
| 11 | 25 | Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; |
| 11 | 26 | Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; |
| 11 | 27 | Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bõjtölésben, hidegben és mezítelenségben. |
| 11 | 28 | Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. |
| 11 | 29 | Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? |
| 11 | 30 | Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. |
| 11 | 31 | Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. |
| 11 | 32 | Damaskusban Aretás király helytartója õrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; |
| 11 | 33 | És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kõfalon, és megmenekültem kezei közül. |
| 12 | 1 | A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. |
| 12 | 2 | Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. |
| 12 | 3 | És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja), |
| 12 | 4 | Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie. |
| 12 | 5 | Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem. |
| 12 | 6 | Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtõztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tõlem. |
| 12 | 7 | És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. |
| 12 | 8 | Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el [ez] tõlem; |
| 12 | 9 | És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. |
| 12 | 10 | Annakokáért gyönyörködöm az erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erõtelen vagyok, akkor vagyok erõs. |
| 12 | 11 | Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál, noha semmi vagyok. |
| 12 | 12 | Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, csodákban és erõkben is. |
| 12 | 13 | Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! |
| 12 | 14 | Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek. |
| 12 | 15 | Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem. |
| 12 | 16 | De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket. |
| 12 | 17 | Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket? |
| 12 | 18 | Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é? |
| 12 | 19 | Azt hiszitek megint, hogy elõttetek mentegetjük magunkat. Az Isten elõtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért. |
| 12 | 20 | Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek; |
| 12 | 21 | Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, a kik ezelõtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek. |
| 13 | 1 | Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog. |
| 13 | 2 | Elõre megmondtam és elõre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelõtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes; |
| 13 | 3 | Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erõtelen, hanem erõs ti bennetek. |
| 13 | 4 | Mert noha megfeszíttetett erõtelenségbõl, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erõtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejébõl ti nálatok. |
| 13 | 5 | Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. |
| 13 | 6 | De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok. |
| 13 | 7 | Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk. |
| 13 | 8 | Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem [csak] az igazságért. |
| 13 | 9 | Mert örvendünk, ha mi erõtelenek vagyunk, ti meg erõsek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért. |
| 13 | 10 | Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra. |
| 13 | 11 | Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. |
| 13 | 12 | Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan. |
| 13 | 13 | Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen. |
| 13 | 14 | |