Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » Mark
| Hungarian Karoli Bible | ||
| Chapter # | Verse # | Verse Detail |
| 1 | 1 | A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete, |
| 1 | 2 | A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted; |
| 1 | 3 | Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit: |
| 1 | 4 | Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára. |
| 1 | 5 | És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan õ általa a Jordán vizében, bûneikrõl vallást tévén. |
| 1 | 6 | János pedig teveszõrruhát és dereka körül bõrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. |
| 1 | 7 | És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam. |
| 1 | 8 | Én vízzel kereszteltelek titeket, de õ Szent Lélekkel keresztel titeket. |
| 1 | 9 | És lõn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbõl, és megkeresztelteték János által a Jordánban. |
| 1 | 10 | És azonnal feljõvén a vízbõl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot õ reá leszállani; |
| 1 | 11 | És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. |
| 1 | 12 | És a Lélek azonnal elragadá õt a pusztába. |
| 1 | 13 | És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki. |
| 1 | 14 | Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, |
| 1 | 15 | És mondván: Bétölt az idõ, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban. |
| 1 | 16 | Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának. |
| 1 | 17 | És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok. |
| 1 | 18 | És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt. |
| 1 | 19 | És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala. |
| 1 | 20 | És azonnal hívá õket. És õk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének. |
| 1 | 21 | És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala. |
| 1 | 22 | És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók. |
| 1 | 23 | Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta, |
| 1 | 24 | És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. |
| 1 | 25 | És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle. |
| 1 | 26 | És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle. |
| 1 | 27 | És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki? |
| 1 | 28 | És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére. |
| 1 | 29 | És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt. |
| 1 | 30 | A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle. |
| 1 | 31 | És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik. |
| 1 | 32 | Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket; |
| 1 | 33 | És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé. |
| 1 | 34 | És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék. |
| 1 | 35 | Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. |
| 1 | 36 | Simon pedig és a vele lévõk utána sietének; |
| 1 | 37 | És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres. |
| 1 | 38 | És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem. |
| 1 | 39 | És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala. |
| 1 | 40 | És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. |
| 1 | 41 | Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. |
| 1 | 42 | És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula. |
| 1 | 43 | És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt, |
| 1 | 44 | És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik. |
| 1 | 45 | Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl. |
| 2 | 1 | Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van. |
| 2 | 2 | És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét. |
| 2 | 3 | És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala. |
| 2 | 4 | És mivel a sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt. |
| 2 | 5 | Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid. |
| 2 | 6 | Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván: |
| 2 | 7 | Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedül az Isten? |
| 2 | 8 | És Jézus azonnal észrevevé az õ lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben? |
| 2 | 9 | Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj? |
| 2 | 10 | Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek: |
| 2 | 11 | Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza. |
| 2 | 12 | Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet! |
| 2 | 13 | És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala õ hozzá, és õ tanítja vala õket. |
| 2 | 14 | És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt. |
| 2 | 15 | És lõn, a mikor õ ennek házában asztalhoz üle, a vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ tanítványaival; mert sokan valának, és követék õt. |
| 2 | 16 | És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedõkkel és bûnösökkel, mondának az õ tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedõkkel és a bûnösökkel eszik és iszik? |
| 2 | 17 | És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre. |
| 2 | 18 | A János és a farizeusok tanítványai pedig bõjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bõjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bõjtölnek? |
| 2 | 19 | Jézus pedig monda nékik: Avagy bõjtölhet-é a võlegény násznépe, a míg velök van a võlegény? A meddig a võlegény velök van, nem bõjtölhetnek. |
| 2 | 20 | De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon. |
| 2 | 21 | Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belõle, az új a régibõl, és nagyobb szakadás lesz. |
| 2 | 22 | És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; különben az új bor a tömlõket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni. |
| 2 | 23 | És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni. |
| 2 | 24 | Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad? |
| 2 | 25 | Õ pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe? |
| 2 | 26 | Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is? |
| 2 | 27 | És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért. |
| 2 | 28 | Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura. |
| 3 | 1 | És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember. |
| 3 | 2 | És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt. |
| 3 | 3 | Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre. |
| 3 | 4 | Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. |
| 3 | 5 | Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik. |
| 3 | 6 | Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt. |
| 3 | 7 | Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából, |
| 3 | 8 | És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá. |
| 3 | 9 | És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt. |
| 3 | 10 | Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt. |
| 3 | 11 | A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. |
| 3 | 12 | Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék. |
| 3 | 13 | Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének. |
| 3 | 14 | És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni, |
| 3 | 15 | És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni: |
| 3 | 16 | Simont, a kinek Péter nevet ada; |
| 3 | 17 | És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai; |
| 3 | 18 | És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, |
| 3 | 19 | És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt. |
| 3 | 20 | Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. |
| 3 | 21 | A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. |
| 3 | 22 | Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket. |
| 3 | 23 | Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni? |
| 3 | 24 | És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. |
| 3 | 25 | És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. |
| 3 | 26 | És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. |
| 3 | 27 | Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát. |
| 3 | 28 | Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak: |
| 3 | 29 | De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; |
| 3 | 30 | Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne. |
| 3 | 31 | És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt. |
| 3 | 32 | Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. |
| 3 | 33 | Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim? |
| 3 | 34 | Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim. |
| 3 | 35 | Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám. |
| 4 | 1 | És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle õ hozzá, úgy hogy õ a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. |
| 4 | 2 | És sokat tanítja vala õket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: |
| 4 | 3 | Halljátok: Ímé, a magvetõ kiméne vetni. |
| 4 | 4 | És lõn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. |
| 4 | 5 | Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. |
| 4 | 6 | Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. |
| 4 | 7 | Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. |
| 4 | 8 | Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. |
| 4 | 9 | És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja. |
| 4 | 10 | Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl. |
| 4 | 11 | Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek, |
| 4 | 12 | Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak. |
| 4 | 13 | És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot? |
| 4 | 14 | A magvetõ az ígét hinti. |
| 4 | 15 | Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljõ a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét. |
| 4 | 16 | És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják, |
| 4 | 17 | De nincsen õ bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak. |
| 4 | 18 | A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják, |
| 4 | 19 | De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. |
| 4 | 20 | A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit. |
| 4 | 21 | És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elõ a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? |
| 4 | 22 | Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. |
| 4 | 23 | Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. |
| 4 | 24 | És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sõt ráadást adnak néktek, a kik halljátok. |
| 4 | 25 | Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van. |
| 4 | 26 | És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. |
| 4 | 27 | És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen. |
| 4 | 28 | Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. |
| 4 | 29 | Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. |
| 4 | 30 | És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? |
| 4 | 31 | A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, |
| 4 | 32 | És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. |
| 4 | 33 | És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala. |
| 4 | 34 | Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala. |
| 4 | 35 | Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: Menjünk át a túlsó partra. |
| 4 | 36 | Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. |
| 4 | 37 | Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. |
| 4 | 38 | Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk? |
| 4 | 39 | És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség. |
| 4 | 40 | És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? |
| 4 | 41 | És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki? |
| 5 | 1 | És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére. |
| 5 | 2 | És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt, |
| 5 | 3 | A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni. |
| 5 | 4 | Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni. |
| 5 | 5 | És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. |
| 5 | 6 | Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula, |
| 5 | 7 | És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. |
| 5 | 8 | (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.) |
| 5 | 9 | És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. |
| 5 | 10 | És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl. |
| 5 | 11 | Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala. |
| 5 | 12 | És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be. |
| 5 | 13 | És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe. |
| 5 | 14 | A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt. |
| 5 | 15 | És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének. |
| 5 | 16 | A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal. |
| 5 | 17 | És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból. |
| 5 | 18 | Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen. |
| 5 | 19 | De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. |
| 5 | 20 | El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának. |
| 5 | 21 | És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett. |
| 5 | 22 | És ímé, eljöve a zsinagóga fõk egyike, névszerint Jairus, és meglátván õt, lábaihoz esék, |
| 5 | 23 | És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. |
| 5 | 24 | El is méne vele, és követé õt nagy sokaság, és összeszorítják vala õt. |
| 5 | 25 | És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, |
| 5 | 26 | És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett, |
| 5 | 27 | Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. |
| 5 | 28 | Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. |
| 5 | 29 | És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. |
| 5 | 30 | Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott vala ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? |
| 5 | 31 | És mondának néki az õ tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? |
| 5 | 32 | És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. |
| 5 | 33 | Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. |
| 5 | 34 | Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. |
| 5 | 35 | Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? |
| 5 | 36 | Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj. |
| 5 | 37 | És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. |
| 5 | 38 | És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót. |
| 5 | 39 | És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. |
| 5 | 40 | És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. |
| 5 | 41 | És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. |
| 5 | 42 | És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. |
| 5 | 43 | Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni. |
| 6 | 1 | És kiméne onnét, és méne az õ hazájába, és követék õt az õ tanítványai. |
| 6 | 2 | És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik õt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? |
| 6 | 3 | Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És megbotránkoznak vala õ benne. |
| 6 | 4 | Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. |
| 6 | 5 | Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. |
| 6 | 6 | És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván. |
| 6 | 7 | Majd magához szólítá a tizenkettõt, és kezdé õket kiküldeni kettõnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. |
| 6 | 8 | És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben; |
| 6 | 9 | Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. |
| 6 | 10 | És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét. |
| 6 | 11 | A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul õ ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetõbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. |
| 6 | 12 | Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. |
| 6 | 13 | És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. |
| 6 | 14 | És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk. |
| 6 | 15 | Némelyek azt mondják vala, hogy Illés õ; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. |
| 6 | 16 | Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból. |
| 6 | 17 | Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. |
| 6 | 18 | Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. |
| 6 | 19 | Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté. |
| 6 | 20 | Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és oltalmazá õt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt. |
| 6 | 21 | De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala, |
| 6 | 22 | És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked. |
| 6 | 23 | És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is. |
| 6 | 24 | Az pedig kimenvén, monda az õ anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelõ János fejét. |
| 6 | 25 | És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban. |
| 6 | 26 | A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará õt elutasítani. |
| 6 | 27 | És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. |
| 6 | 28 | Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elõhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. |
| 6 | 29 | A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék. |
| 6 | 30 | És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala. |
| 6 | 31 | Õ pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejök. |
| 6 | 32 | És elmenének hajón egy puszta helyre csupán õ magok. |
| 6 | 33 | A sokaság pedig meglátá õket, a mint mennek vala, és sokan megismerék õt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelõzék õket, és hozzá gyülekezének. |
| 6 | 34 | És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná õket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé õket sokra tanítani. |
| 6 | 35 | Mikor pedig immár nagy idõ vala, hozzámenvén az õ tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idõ van: |
| 6 | 36 | Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. |
| 6 | 37 | Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? |
| 6 | 38 | Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. |
| 6 | 39 | És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. |
| 6 | 40 | Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. |
| 6 | 41 | Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. |
| 6 | 42 | Evének azért mindnyájan, és megelégedének; |
| 6 | 43 | És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. |
| 6 | 44 | A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. |
| 6 | 45 | És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elõre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg õ a sokaságot elbocsátja. |
| 6 | 46 | Minekutána pedig elbocsátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni. |
| 6 | 47 | És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szárazon. |
| 6 | 48 | És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. |
| 6 | 49 | Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; |
| 6 | 50 | Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. |
| 6 | 51 | Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. |
| 6 | 52 | Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve. |
| 6 | 53 | És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének. |
| 6 | 54 | De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék õt, |
| 6 | 55 | És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy õ ott van. |
| 6 | 56 | És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. |
| 7 | 1 | És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala. |
| 7 | 2 | És látván, hogy az õ tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. |
| 7 | 3 | Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák; |
| 7 | 4 | És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását. |
| 7 | 5 | Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? |
| 7 | 6 | Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, képmutatók felõl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tõlem. |
| 7 | 7 | Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. |
| 7 | 8 | Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. |
| 7 | 9 | És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. |
| 7 | 10 | Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. |
| 7 | 11 | Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek: |
| 7 | 12 | Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen, |
| 7 | 13 | Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek. |
| 7 | 14 | És elõszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg: |
| 7 | 15 | Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén õ belé, megfertõztethetné õt; hanem a mik belõle jõnek ki, azok fertõztetik meg az embert. |
| 7 | 16 | Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. |
| 7 | 17 | És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék õt tanítványai a példázat felõl. |
| 7 | 18 | És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt? |
| 7 | 19 | Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít. |
| 7 | 20 | Monda továbbá: A mi az emberbõl jõ ki, az fertõzteti meg az embert. |
| 7 | 21 | Mert onnan belõlrõl, az emberek szívébõl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, |
| 7 | 22 | Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: |
| 7 | 23 | Mind ezek a gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert. |
| 7 | 24 | És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. |
| 7 | 25 | Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula. |
| 7 | 26 | Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt. |
| 7 | 27 | Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. |
| 7 | 28 | Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. |
| 7 | 29 | Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. |
| 7 | 30 | És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék. |
| 7 | 31 | Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át. |
| 7 | 32 | És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala õt, hogy vesse reá kezét. |
| 7 | 33 | Õ pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét, |
| 7 | 34 | És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. |
| 7 | 35 | És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala. |
| 7 | 36 | És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék. |
| 7 | 37 | És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélõkké. |
| 8 | 1 | Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik: |
| 8 | 2 | Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; |
| 8 | 3 | És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek. |
| 8 | 4 | Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? |
| 8 | 5 | És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. |
| 8 | 6 | Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. |
| 8 | 7 | Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. |
| 8 | 8 | Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. |
| 8 | 9 | Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket. |
| 8 | 10 | És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. |
| 8 | 11 | És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt. |
| 8 | 12 | Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. |
| 8 | 13 | És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. |
| 8 | 14 | De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. |
| 8 | 15 | És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! |
| 8 | 16 | Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. |
| 8 | 17 | Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? |
| 8 | 18 | Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? |
| 8 | 19 | Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt. |
| 8 | 20 | Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. |
| 8 | 21 | És monda nékik: Hogy nem értitek hát? |
| 8 | 22 | Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt. |
| 8 | 23 | Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit? |
| 8 | 24 | Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. |
| 8 | 25 | Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. |
| 8 | 26 | És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. |
| 8 | 27 | És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? |
| 8 | 28 | Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. |
| 8 | 29 | És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. |
| 8 | 30 | És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle. |
| 8 | 31 | És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. |
| 8 | 32 | És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni. |
| 8 | 33 | És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. |
| 8 | 34 | A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem. |
| 8 | 35 | Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. |
| 8 | 36 | Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? |
| 8 | 37 | Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért? |
| 8 | 38 | Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal. |
| 9 | 1 | Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. |
| 9 | 2 | És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük; |
| 9 | 3 | És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet. |
| 9 | 4 | És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. |
| 9 | 5 | Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. |
| 9 | 6 | De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. |
| 9 | 7 | És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok. |
| 9 | 8 | És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. |
| 9 | 9 | Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. |
| 9 | 10 | És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? |
| 9 | 11 | És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie? |
| 9 | 12 | Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? |
| 9 | 13 | De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle. |
| 9 | 14 | És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. |
| 9 | 15 | És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt. |
| 9 | 16 | Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? |
| 9 | 17 | És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. |
| 9 | 18 | És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták. |
| 9 | 19 | Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám. |
| 9 | 20 | És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. |
| 9 | 21 | És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. |
| 9 | 22 | És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. |
| 9 | 23 | Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek. |
| 9 | 24 | A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. |
| 9 | 25 | Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj! |
| 9 | 26 | És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. |
| 9 | 27 | Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. |
| 9 | 28 | Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt? |
| 9 | 29 | Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel. |
| 9 | 30 | És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. |
| 9 | 31 | Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. |
| 9 | 32 | De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni. |
| 9 | 33 | És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? |
| 9 | 34 | De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? |
| 9 | 35 | És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. |
| 9 | 36 | És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: |
| 9 | 37 | A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. |
| 9 | 38 | János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket. |
| 9 | 39 | Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem. |
| 9 | 40 | Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. |
| 9 | 41 | Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát. |
| 9 | 42 | A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. |
| 9 | 43 | És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. |
| 9 | 44 | A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. |
| 9 | 45 | És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre. |
| 9 | 46 | A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. |
| 9 | 47 | És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. |
| 9 | 48 | A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. |
| 9 | 49 | Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. |
| 9 | 50 | Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. |
| 10 | 1 | Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismét tanítja vala õket. |
| 10 | 2 | És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt. |
| 10 | 3 | Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? |
| 10 | 4 | Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. |
| 10 | 5 | És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; |
| 10 | 6 | De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten. |
| 10 | 7 | Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, |
| 10 | 8 | És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. |
| 10 | 9 | Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza. |
| 10 | 10 | És odahaza az õ tanítványai ismét megkérdezék õt e dolog felõl. |
| 10 | 11 | Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. |
| 10 | 12 | Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el. |
| 10 | 13 | Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák. |
| 10 | 14 | Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa. |
| 10 | 15 | Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba. |
| 10 | 16 | Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket. |
| 10 | 17 | És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? |
| 10 | 18 | Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. |
| 10 | 19 | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. |
| 10 | 20 | Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. |
| 10 | 21 | Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. |
| 10 | 22 | Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. |
| 10 | 23 | Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! |
| 10 | 24 | A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! |
| 10 | 25 | Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
| 10 | 26 | Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? |
| 10 | 27 | Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. |
| 10 | 28 | És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. |
| 10 | 29 | Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, |
| 10 | 30 | A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet. |
| 10 | 31 | Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk. |
| 10 | 32 | Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elõttök megy vala Jézus, õk pedig álmélkodának, és követvén õt, félnek vala. És õ a tizenkettõt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, |
| 10 | 33 | Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják õt, és a pogányok kezébe adják õt; |
| 10 | 34 | És megcsúfolják õt, és megostorozzák õt, és megköpdösik õt, és megölik õt; de harmadnapon feltámad. |
| 10 | 35 | És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. |
| 10 | 36 | Õ pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? |
| 10 | 37 | Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl üljön a te dicsõségedben. |
| 10 | 38 | Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? |
| 10 | 39 | Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; |
| 10 | 40 | De az én jobb és bal kezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. |
| 10 | 41 | És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. |
| 10 | 42 | Jézus pedig magához szólítván õket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az õ nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. |
| 10 | 43 | De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; |
| 10 | 44 | És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: |
| 10 | 45 | Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért. |
| 10 | 46 | És Jerikóba érkezének: és mikor õ és az õ tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. |
| 10 | 47 | És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 10 | 48 | És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 10 | 49 | Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elõ. És elõhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. |
| 10 | 50 | Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. |
| 10 | 51 | És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. |
| 10 | 52 | Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. |
| 11 | 1 | És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettõt tanítványai közül, |
| 11 | 2 | És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elõttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide. |
| 11 | 3 | És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. |
| 11 | 4 | Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettõs útnál, és eloldák azt. |
| 11 | 5 | Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet? |
| 11 | 6 | Õk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták õket. |
| 11 | 7 | És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felsõ ruháikat; õ pedig felüle reá. |
| 11 | 8 | Sokan pedig felsõ ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. |
| 11 | 9 | A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! |
| 11 | 10 | Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 11 | 11 | És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idõ már késõ vala, kiméne Bethániába a tizenkettõvel. |
| 11 | 12 | És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. |
| 11 | 13 | És meglátván messzirõl egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje. |
| 11 | 14 | Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az õ tanítványai. |
| 11 | 15 | És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; |
| 11 | 16 | És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. |
| 11 | 17 | És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. |
| 11 | 18 | És meghallák az írástudók és a fõpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el õt. Mert félnek vala tõle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az õ tanításán. |
| 11 | 19 | És mikor beestveledék, kiméne a városból. |
| 11 | 20 | Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestõl kiszáradott. |
| 11 | 21 | És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott. |
| 11 | 22 | És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. |
| 11 | 23 | Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. |
| 11 | 24 | Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. |
| 11 | 25 | És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. |
| 11 | 26 | Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. |
| 11 | 27 | És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig õ a templomban körüljára, hozzámennek vala a fõpapok és az írástudók és a vének. |
| 11 | 28 | És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd? |
| 11 | 29 | Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket: |
| 11 | 30 | A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? feleljetek nékem. |
| 11 | 31 | Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennybõl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? |
| 11 | 32 | Ha pedig azt mondjuk: Emberektõl, - félnek vala a néptõl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala. |
| 11 | 33 | Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket. |
| 12 | 1 | És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szõlõt ültetett, és körülvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. |
| 12 | 2 | És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szõlõ gyümölcsébõl. |
| 12 | 3 | Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. |
| 12 | 4 | És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kõvel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. |
| 12 | 5 | És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. |
| 12 | 6 | Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. |
| 12 | 7 | Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és a miénk lesz az örökség. |
| 12 | 8 | És megfogván azt, megölék, és a szõlõn kívül veték. |
| 12 | 9 | Mit cselekszik hát a szõlõnek ura? Eljõ és elveszti a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. |
| 12 | 10 | Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szeglet fejévé. |
| 12 | 11 | Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt. |
| 12 | 12 | És igyekeznek vala õt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván õt, tovább menének. |
| 12 | 13 | És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják õt a beszédben. |
| 12 | 14 | Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? |
| 12 | 15 | Õ pedig ismervén az õ képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. |
| 12 | 16 | Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. |
| 12 | 17 | És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának õ rajta. |
| 12 | 18 | És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék õt, mondván: |
| 12 | 19 | Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az õ feleségét vegye el az õ fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. |
| 12 | 20 | Heten valának tehát fitestvérek. És az elsõ feleséget võn, de meghalván, magot nem hagya. |
| 12 | 21 | És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot õ sem hagya: a harmadik is hasonlóképen; |
| 12 | 22 | És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. |
| 12 | 23 | A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. |
| 12 | 24 | Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? |
| 12 | 25 | Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. |
| 12 | 26 | A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. |
| 12 | 27 | Az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek. |
| 12 | 28 | Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az õ vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tõle: Melyik az elsõ minden parancsolatok között? |
| 12 | 29 | Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsõ: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. |
| 12 | 30 | Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, és teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. Ez az elsõ parancsolat. |
| 12 | 31 | A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. |
| 12 | 32 | Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. |
| 12 | 33 | És szeretni õt teljes szívbõl, teljes elmébõl, teljes lélekbõl és teljes erõbõl, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égõáldozatnál és véres áldozatnál. |
| 12 | 34 | Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala õt megkérdezni. |
| 12 | 35 | És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? |
| 12 | 36 | Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. |
| 12 | 37 | Tehát maga Dávid nevezi õt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala õt. |
| 12 | 38 | Õ pedig monda nékik az õ tanításában: Õrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. |
| 12 | 39 | És a gyülekezetekben az elõlüléseket, és a lakomákon a fõhelyeket: |
| 12 | 40 | A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbõl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |
| 12 | 41 | És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. |
| 12 | 42 | És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. |
| 12 | 43 | Akkor elõszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. |
| 12 | 44 | Mert azok mindnyájan az õ fölöslegükbõl vetének; ez pedig az õ szegénységébõl, a mije csak volt, mind beveté, az õ egész vagyonát. |
| 13 | 1 | Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az õ tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! |
| 13 | 2 | Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kõ kövön, a mely le nem romboltatik. |
| 13 | 3 | Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék õt magukban Péter, Jakab, János és András: |
| 13 | 4 | Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi [lesz] a jel, a mikor mindezek beteljesednek? |
| 13 | 5 | Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. |
| 13 | 6 | Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek. |
| 13 | 7 | Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreirõl, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de [ez] még nem a vég. |
| 13 | 8 | Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok. |
| 13 | 9 | Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul õ nékik. |
| 13 | 10 | De elõbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között. |
| 13 | 11 | Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok elõre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek. |
| 13 | 12 | Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülõk ellen, és megöletik õket. |
| 13 | 13 | És lesztek gyûlöletesek mindenki elõtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik. |
| 13 | 14 | Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; |
| 13 | 15 | A háztetõn levõ pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; |
| 13 | 16 | És a mezõn levõ haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. |
| 13 | 17 | Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. |
| 13 | 18 | Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. |
| 13 | 19 | Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. |
| 13 | 20 | És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. |
| 13 | 21 | Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek. |
| 13 | 22 | Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, [még] a választottakat is. |
| 13 | 23 | Ti pedig vigyázzatok; ímé elõre megmondottam néktek mindent. |
| 13 | 24 | De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, |
| 13 | 25 | És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levõ hatalmasságok megrendülnek. |
| 13 | 26 | És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni felhõkben nagy hatalommal és dicsõséggel. |
| 13 | 27 | És akkor elküldi az õ angyalait, és egybegyûjti az õ választottait a négy szelek felõl, a föld végsõ határától az ég végsõ határáig. |
| 13 | 28 | A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. |
| 13 | 29 | Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt. |
| 13 | 30 | Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek. |
| 13 | 31 | Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. |
| 13 | 32 | Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. |
| 13 | 33 | Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jõ el az az idõ. |
| 13 | 34 | Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. |
| 13 | 35 | Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? |
| 13 | 36 | Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. |
| 13 | 37 | A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! |
| 14 | 1 | Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg õt. |
| 14 | 2 | Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. |
| 14 | 3 | Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az õ fejére. |
| 14 | 4 | Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? |
| 14 | 5 | Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. |
| 14 | 6 | Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem. |
| 14 | 7 | Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. |
| 14 | 8 | Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre. |
| 14 | 9 | Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére. |
| 14 | 10 | Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közül, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak elárulja. |
| 14 | 11 | Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal. |
| 14 | 12 | És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? |
| 14 | 13 | Akkor elkülde kettõt az õ tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt, |
| 14 | 14 | És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? |
| 14 | 15 | És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk. |
| 14 | 16 | Elmenének azért az õ tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt. |
| 14 | 17 | Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel. |
| 14 | 18 | És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik. |
| 14 | 19 | Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? |
| 14 | 20 | Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közül, a ki velem együtt márt a tálba. |
| 14 | 21 | Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. |
| 14 | 22 | És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. |
| 14 | 23 | És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; |
| 14 | 24 | És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére,] a mely sokakért kiontatik. |
| 14 | 25 | Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában. |
| 14 | 26 | És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. |
| 14 | 27 | És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. |
| 14 | 28 | De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába. |
| 14 | 29 | Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. |
| 14 | 30 | És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. |
| 14 | 31 | Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is. |
| 14 | 32 | És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. |
| 14 | 33 | És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni; |
| 14 | 34 | És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. |
| 14 | 35 | És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra; |
| 14 | 36 | És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied. |
| 14 | 37 | Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? |
| 14 | 38 | Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen. |
| 14 | 39 | És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. |
| 14 | 40 | A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. |
| 14 | 41 | Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik. |
| 14 | 42 | Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul. |
| 14 | 43 | És mindjárt még mikor õ szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl. |
| 14 | 44 | Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. |
| 14 | 45 | És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt. |
| 14 | 46 | Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt. |
| 14 | 47 | De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét. |
| 14 | 48 | Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! |
| 14 | 49 | Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség,] hogy az írások beteljesedjenek. |
| 14 | 50 | Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának. |
| 14 | 51 | Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak. |
| 14 | 52 | De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük. |
| 14 | 53 | És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók. |
| 14 | 54 | Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél. |
| 14 | 55 | A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala. |
| 14 | 56 | Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk. |
| 14 | 57 | És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván: |
| 14 | 58 | Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott. |
| 14 | 59 | De még így sem vala egyezõ az õ bizonyságtételük. |
| 14 | 60 | Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? |
| 14 | 61 | Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia? |
| 14 | 62 | Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel. |
| 14 | 63 | A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? |
| 14 | 64 | Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték õt mindnyájan. |
| 14 | 65 | És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt. |
| 14 | 66 | A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül; |
| 14 | 67 | És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! |
| 14 | 68 | Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala. |
| 14 | 69 | A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való. |
| 14 | 70 | Õ pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló. |
| 14 | 71 | Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek. |
| 14 | 72 | És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. |
| 15 | 1 | És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak. |
| 15 | 2 | És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod. |
| 15 | 3 | És erõsen vádolják vala õt a fõpapok. |
| 15 | 4 | Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! |
| 15 | 5 | Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. |
| 15 | 6 | Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának. |
| 15 | 7 | Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. |
| 15 | 8 | És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik. |
| 15 | 9 | Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? |
| 15 | 10 | Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok. |
| 15 | 11 | A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. |
| 15 | 12 | Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok? |
| 15 | 13 | És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt! |
| 15 | 14 | Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt! |
| 15 | 15 | Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. |
| 15 | 16 | A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot. |
| 15 | 17 | És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére, |
| 15 | 18 | És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! |
| 15 | 19 | És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt. |
| 15 | 20 | Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék. |
| 15 | 21 | És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét. |
| 15 | 22 | És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. |
| 15 | 23 | És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el. |
| 15 | 24 | És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. |
| 15 | 25 | Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt. |
| 15 | 26 | Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. |
| 15 | 27 | Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl. |
| 15 | 28 | És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték. |
| 15 | 29 | Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; |
| 15 | 30 | Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl! |
| 15 | 31 | Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. |
| 15 | 32 | A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt. |
| 15 | 33 | Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig. |
| 15 | 34 | És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? |
| 15 | 35 | Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. |
| 15 | 36 | Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt. |
| 15 | 37 | Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. |
| 15 | 38 | És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada. |
| 15 | 39 | Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala! |
| 15 | 40 | Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, |
| 15 | 41 | A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe. |
| 15 | 42 | És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap, |
| 15 | 43 | Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. |
| 15 | 44 | Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg? |
| 15 | 45 | És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. |
| 15 | 46 | Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. |
| 15 | 47 | Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék. |
| 16 | 1 | Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt. |
| 16 | 2 | És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. |
| 16 | 3 | És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? |
| 16 | 4 | És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala. |
| 16 | 5 | És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. |
| 16 | 6 | Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék. |
| 16 | 7 | De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek. |
| 16 | 8 | És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. |
| 16 | 9 | Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki. |
| 16 | 10 | Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala. |
| 16 | 11 | Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék. |
| 16 | 12 | Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala. |
| 16 | 13 | Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének. |
| 16 | 14 | Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének, |
| 16 | 15 | És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. |
| 16 | 16 | A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. |
| 16 | 17 | Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak. |
| 16 | 18 | Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. |
| 16 | 19 | Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. |
| 16 | 20 | Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! |