Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » Habakkuk
| Hungarian Karoli Bible | ||
| Chapter # | Verse # | Verse Detail |
| 1 | 1 | A teher, a melyet Habakuk próféta látott. |
| 1 | 2 | Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erõszak miatt, és nem szabadítasz meg! |
| 1 | 3 | Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad! |
| 1 | 4 | Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet! |
| 1 | 5 | Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék! |
| 1 | 6 | Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi. |
| 1 | 7 | Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát. |
| 1 | 8 | És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a zsákmányra sietõ keselyû. |
| 1 | 9 | Mindnyája ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a föveny. |
| 1 | 10 | Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt. |
| 1 | 11 | Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ kinek istene az õ hatalma. |
| 1 | 12 | Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem! |
| 1 | 13 | Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegõket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?! |
| 1 | 14 | Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök? |
| 1 | 15 | Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be õket; ezért örül és vígad. |
| 1 | 16 | Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele. |
| 1 | 17 | Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?! |
| 2 | 1 | Õrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. |
| 2 | 2 | És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. |
| 2 | 3 | Mert e látomás bizonyos idõre [szól,] de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jõni, nem marad el! |
| 2 | 4 | Ímé, felfuvalkodott, nem igaz õ benne az õ lelke; az igaz pedig az õ hite által él. |
| 2 | 5 | És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; õ, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan õ, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet. |
| 2 | 6 | Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát! |
| 2 | 7 | Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik. |
| 2 | 8 | Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erõszaktételért. |
| 2 | 9 | Jaj annak, a ki bûnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elõl. |
| 2 | 10 | Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bûnössé tetted lelkedet. |
| 2 | 11 | Mert a kõ [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki. |
| 2 | 12 | Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal. |
| 2 | 13 | Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tûznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? |
| 2 | 14 | Mert az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert. |
| 2 | 15 | Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed õt, hogy láthassad az õ szemérmöket! |
| 2 | 16 | Gyalázattal telsz meg dicsõség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja] [el] dicsõségedet. |
| 2 | 17 | Bizony, a libanoni erõszakoskodás [gyászba] borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté õket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán ûzött erõszakosságért. |
| 2 | 18 | Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? |
| 2 | 19 | Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! |
| 2 | 20 | Ellenkezõleg az Úr az õ szent templomában, hallgasson elõtte az egész föld! |
| 3 | 1 | Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. |
| 3 | 2 | Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl! |
| 3 | 3 | Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. |
| 3 | 4 | Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke. |
| 3 | 5 | Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. |
| 3 | 6 | Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók! |
| 3 | 7 | Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! |
| 3 | 8 | A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? |
| 3 | 9 | Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. |
| 3 | 10 | Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait. |
| 3 | 11 | A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétõl [és] ragyogó kopjád villanásától. |
| 3 | 12 | Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. |
| 3 | 13 | Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fõt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! |
| 3 | 14 | Saját dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. |
| 3 | 15 | Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. |
| 3 | 16 | Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. |
| 3 | 17 | Mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. |
| 3 | 18 | De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben. |
| 3 | 19 | Az Úr Isten az én erõsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklõmesternek, az én hangszereimmel. |