Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » Lamentations
| Hungarian Karoli Bible | ||
| Chapter # | Verse # | Verse Detail |
| 1 | 1 | Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn! |
| 1 | 2 | Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek. |
| 1 | 3 | Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában. |
| 1 | 4 | Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki. |
| 1 | 5 | Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt. |
| 1 | 6 | És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt. |
| 1 | 7 | Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén. |
| 1 | 8 | Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul. |
| 1 | 9 | Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!] |
| 1 | 10 | Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe. |
| 1 | 11 | Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem! |
| 1 | 12 | Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján! |
| 1 | 13 | A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.] |
| 1 | 14 | Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok. |
| 1 | 15 | Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát. |
| 1 | 16 | Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség. |
| 1 | 17 | Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök. |
| 1 | 18 | Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének! |
| 1 | 19 | Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek. |
| 1 | 20 | Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál! |
| 1 | 21 | Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én! |
| 1 | 22 | Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem. |
| 2 | 1 | Jaj; de sûrû felhõt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égbõl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az õ haragja napján. |
| 2 | 2 | Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erõsségeit, a földre terítette; megfertõzteté az országot és fejedelmeit. |
| 2 | 3 | Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób ellen pedig mint lángoló tûz emésztett köröskörül. |
| 2 | 4 | Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását. |
| 2 | 5 | Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erõsségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját. |
| 2 | 6 | És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot. |
| 2 | 7 | Megvetette az Úr az õ oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kõfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon. |
| 2 | 8 | Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kõfalát; kiterjeszté a mérõkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kõfal, együtt búslakodnak! |
| 2 | 9 | Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sõt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól. |
| 2 | 10 | A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei. |
| 2 | 11 | Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belsõ részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin. |
| 2 | 12 | Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén. |
| 2 | 13 | Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szûz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?! |
| 2 | 14 | A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítõ prófétálásokat. |
| 2 | 15 | Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelõk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrõl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme? |
| 2 | 16 | Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk! |
| 2 | 17 | Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitõl fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak. |
| 2 | 18 | Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen. |
| 2 | 19 | Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén. |
| 2 | 20 | Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta? |
| 2 | 21 | Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél. |
| 2 | 22 | Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket! |
| 3 | 1 | Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt. |
| 3 | 2 | Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. |
| 3 | 3 | Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap. |
| 3 | 4 | Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat. |
| 3 | 5 | [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. |
| 3 | 6 | Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. |
| 3 | 7 | Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. |
| 3 | 8 | Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. |
| 3 | 9 | Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta. |
| 3 | 10 | Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán. |
| 3 | 11 | Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! |
| 3 | 12 | Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! |
| 3 | 13 | Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. |
| 3 | 14 | Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. |
| 3 | 15 | Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel. |
| 3 | 16 | És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. |
| 3 | 17 | És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról. |
| 3 | 18 | És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban. |
| 3 | 19 | Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl! |
| 3 | 20 | Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. |
| 3 | 21 | Ezt veszem szívemre, azért bízom. |
| 3 | 22 | Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága! |
| 3 | 23 | Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged! |
| 3 | 24 | Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. |
| 3 | 25 | Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt. |
| 3 | 26 | Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. |
| 3 | 27 | Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. |
| 3 | 28 | Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. |
| 3 | 29 | Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység? |
| 3 | 30 | Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal. |
| 3 | 31 | Mert nem zár ki örökre az Úr. |
| 3 | 32 | Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint. |
| 3 | 33 | Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. |
| 3 | 34 | Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; |
| 3 | 35 | Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt; |
| 3 | 36 | Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. |
| 3 | 37 | Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? |
| 3 | 38 | A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó. |
| 3 | 39 | Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.] |
| 3 | 40 | Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. |
| 3 | 41 | Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. |
| 3 | 42 | Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg. |
| 3 | 43 | Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. |
| 3 | 44 | Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság. |
| 3 | 45 | Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. |
| 3 | 46 | Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. |
| 3 | 47 | Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. |
| 3 | 48 | Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt. |
| 3 | 49 | Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, |
| 3 | 50 | Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl. |
| 3 | 51 | Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. |
| 3 | 52 | Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. |
| 3 | 53 | Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. |
| 3 | 54 | Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! |
| 3 | 55 | Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl. |
| 3 | 56 | Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl. |
| 3 | 57 | Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! |
| 3 | 58 | Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. |
| 3 | 59 | Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. |
| 3 | 60 | Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. |
| 3 | 61 | Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; |
| 3 | 62 | Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. |
| 3 | 63 | Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk. |
| 3 | 64 | Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint. |
| 3 | 65 | Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. |
| 3 | 66 | Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól! |
| 4 | 1 | Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére. |
| 4 | 2 | Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának. |
| 4 | 3 | Még a sárkányok is oda nyujtják emlõiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában. |
| 4 | 4 | A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik. |
| 4 | 5 | Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik. |
| 4 | 6 | Bizony nagyobb az én népem leányának bûnhõdése Sodoma bûnhõdésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé. |
| 4 | 7 | Az õ názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir. |
| 4 | 8 | [De most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa. |
| 4 | 9 | Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, [ezek pedig] a mezõ termésének hiánya miatt. |
| 4 | 10 | Irgalmas anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor. |
| 4 | 11 | Megteljesíté az Úr az õ búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait. |
| 4 | 12 | Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin. |
| 4 | 13 | Az õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban. |
| 4 | 14 | Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették. |
| 4 | 15 | Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig! |
| 4 | 16 | Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint reájok, [mivelhogy] a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek. |
| 4 | 17 | Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg. |
| 4 | 18 | Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk! |
| 4 | 19 | Gyorsabbak valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk. |
| 4 | 20 | Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a pogányok között. |
| 4 | 21 | Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, [mert ]még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel. |
| 4 | 22 | Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bûneidet. |
| 5 | 1 | Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! |
| 5 | 2 | A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. |
| 5 | 3 | Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. |
| 5 | 4 | Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk. |
| 5 | 5 | Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. |
| 5 | 6 | Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. |
| 5 | 7 | Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. |
| 5 | 8 | Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl. |
| 5 | 9 | Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt. |
| 5 | 10 | Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. |
| 5 | 11 | Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban. |
| 5 | 12 | A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. |
| 5 | 13 | Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. |
| 5 | 14 | A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni. |
| 5 | 15 | Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. |
| 5 | 16 | Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! |
| 5 | 17 | Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; |
| 5 | 18 | A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! |
| 5 | 19 | Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre! |
| 5 | 20 | Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre? |
| 5 | 21 | Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. |
| 5 | 22 | Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb! |