Multilingual Scriptures

Multilingual Scriptures Home » Hungarian Karoli Bible » Proverbs

Hungarian Karoli Bible
Chapter #	Verse #	Verse Detail
1	1	Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
1	2	Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
1	3	Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
1	4	Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
1	5	Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
1	6	Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
1	7	Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
1	8	Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
1	9	Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
1	10	Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
1	11	Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
1	12	Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
1	13	Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
1	14	Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
1	15	Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
1	16	Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
1	17	Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
1	18	Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
1	19	Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
1	20	A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
1	21	Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
1	22	Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
1	23	Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
1	24	Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
1	25	És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
1	26	Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
1	27	Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
1	28	Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
1	29	Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
1	30	Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
1	31	Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
1	32	Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
1	33	A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.
2	1	Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2	2	Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
2	3	Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
2	4	Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
2	5	Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
2	6	Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
2	7	Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
2	8	Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
2	9	Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
2	10	Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
2	11	Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,
2	12	Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
2	13	A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
2	14	A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
2	15	A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.
2	16	Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,
2	17	A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;
2	18	Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.
2	19	Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
2	20	Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
2	21	Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
2	22	A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.
3	1	Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;
3	2	Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.
3	3	Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
3	4	Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.
3	5	Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
3	6	Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.
3	7	Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
3	8	Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
3	9	Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.
3	10	Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
3	11	Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.
3	12	Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.
3	13	Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
3	14	Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
3	15	Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.
3	16	Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
3	17	Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.
3	18	Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
3	19	Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.
3	20	Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,
3	21	Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!
3	22	És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
3	23	Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
3	24	Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.
3	25	Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;
3	26	Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.
3	27	Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
3	28	Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.]
3	29	Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.
3	30	Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
3	31	Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
3	32	Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.
3	33	Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
3	34	Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.
3	35	A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.
4	1	Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
4	2	Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
4	3	Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.
4	4	Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
4	5	Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.
4	6	Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.
4	7	A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.
4	8	Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
4	9	Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
4	10	Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.
4	11	Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
4	12	Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.
4	13	Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.
4	14	A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.
4	15	Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.
4	16	Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.
4	17	Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.
4	18	Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.
4	19	Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.
4	20	Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.
4	21	Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.
4	22	Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.
4	23	Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.
4	24	Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
4	25	A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.
4	26	Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.
4	27	Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
5	1	Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
5	2	Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
5	3	Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.
5	4	De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
5	5	Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.
5	6	Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
5	7	Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
5	8	Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
5	9	Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
5	10	Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
5	11	Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
5	12	És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
5	13	És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
5	14	Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
5	15	Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
5	16	Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
5	17	Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
5	18	Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
5	19	A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
5	20	És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
5	21	Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
5	22	A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
5	23	Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
6	1	Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
6	2	Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
6	3	Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
6	4	Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
6	5	Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
6	6	Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
6	7	A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
6	8	Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
6	9	Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
6	10	Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
6	11	Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
6	12	Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
6	13	A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
6	14	Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
6	15	Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
6	16	E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
6	17	A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
6	18	Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
6	19	A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
6	20	Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
6	21	Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
6	22	Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
6	23	Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
6	24	Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
6	25	Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
6	26	Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
6	27	Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
6	28	Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
6	29	Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
6	30	Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
6	31	És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
6	32	A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
6	33	Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
6	34	Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
6	35	Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
7	1	Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
7	2	Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
7	3	Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
7	4	Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
7	5	Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
7	6	Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7	7	És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
7	8	A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
7	9	Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
7	10	És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
7	11	Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
7	12	Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
7	13	És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
7	14	Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
7	15	Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
7	16	Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
7	17	Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
7	18	No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
7	19	Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
7	20	Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
7	21	[És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
7	22	Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
7	23	Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
7	24	Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
7	25	Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
7	26	Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
7	27	Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
8	1	Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
8	2	A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
8	3	A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
8	4	Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]
8	5	Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
8	6	Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
8	7	Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8	8	Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
8	9	Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
8	10	Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
8	11	Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
8	12	Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
8	13	Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
8	14	Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
8	15	Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
8	16	Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
8	17	Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
8	18	Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
8	19	Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
8	20	Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
8	21	Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
8	22	Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
8	23	Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
8	24	Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
8	25	Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
8	26	Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
8	27	Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
8	28	Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
8	29	Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
8	30	Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
8	31	Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.
8	32	És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
8	33	Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
8	34	Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
8	35	Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
8	36	De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!
9	1	Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
9	2	Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
9	3	Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
9	4	Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
9	5	Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
9	6	Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
9	7	A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
9	8	Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9	9	Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
9	10	A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
9	11	Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
9	12	Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
9	13	Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
9	14	És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
9	15	Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
9	16	Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
9	17	A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
9	18	És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!
10	1	Salamon bölcs mondásai. a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
10	2	Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
10	3	Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
10	4	Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
10	5	Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
10	6	Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
10	7	Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
10	8	A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
10	9	A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
10	10	A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
10	11	Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
10	12	A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
10	13	Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]
10	14	A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
10	15	A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
10	16	Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
10	17	A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
10	18	A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
10	19	A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
10	20	Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.
10	21	Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
10	22	Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.
10	23	Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]
10	24	A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
10	25	A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
10	26	Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
10	27	Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
10	28	Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
10	29	Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
10	30	Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
10	31	Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
10	32	Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
11	1	Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
11	2	Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
11	3	Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
11	4	Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
11	5	A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
11	6	Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
11	7	Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
11	8	Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
11	9	Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
11	10	Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11	11	Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
11	12	Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
11	13	A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
11	14	A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
11	15	Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
11	16	A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
11	17	Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
11	18	Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
11	19	A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
11	20	Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
11	21	Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
11	22	[Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
11	23	Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
11	24	Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
11	25	A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
11	26	A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
11	27	A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
11	28	A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
11	29	A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
11	30	Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
11	31	Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]
12	1	A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
12	2	Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
12	3	A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.
12	4	Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
12	5	Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
12	6	Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
12	7	Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
12	8	Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
12	9	Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
12	10	A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
12	11	Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]
12	12	Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
12	13	Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
12	14	A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
12	15	A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
12	16	A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
12	17	Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
12	18	Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
12	19	Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
12	20	Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
12	21	Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
12	22	Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
12	23	A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
12	24	A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
12	25	Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
12	26	Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
12	27	Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.
12	28
13	1	A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
13	2	A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
13	3	A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
13	4	Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
13	5	A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.
13	6	Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.
13	7	Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
13	8	Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
13	9	Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
13	10	Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
13	11	A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]
13	12	A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13	13	Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
13	14	A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
13	15	Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
13	16	Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.
13	17	Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
13	18	Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
13	19	A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
13	20	A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
13	21	A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]
13	22	A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
13	23	Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
13	24	A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.
13	25	Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.
14	1	A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
14	2	A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
14	3	A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
14	4	Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
14	5	A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
14	6	A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
14	7	Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
14	8	Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
14	9	A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
14	10	A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
14	11	Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
14	12	Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
14	13	Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14	14	Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
14	15	Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
14	16	A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
14	17	A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
14	18	Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
14	19	Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
14	20	Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
14	21	A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
14	22	Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
14	23	Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
14	24	A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
14	25	Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
14	26	Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
14	27	Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
14	28	A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
14	29	A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
14	30	A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
14	31	A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
14	32	Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
14	33	Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
14	34	Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
14	35	A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.
15	1	Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
15	2	A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
15	3	Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
15	4	A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
15	5	A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
15	6	Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
15	7	A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
15	8	Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
15	9	Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
15	10	Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
15	11	A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
15	12	Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
15	13	A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
15	14	Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15	15	Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
15	16	Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
15	17	Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
15	18	A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
15	19	A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
15	20	A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
15	21	A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
15	22	Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
15	23	Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
15	24	Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
15	25	A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
15	26	Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
15	27	Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
15	28	Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
15	29	Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
15	30	A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
15	31	A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
15	32	A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
15	33	Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.
16	1	Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
16	2	Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
16	3	Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
16	4	Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
16	5	Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
16	6	Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
16	7	Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
16	8	Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
16	9	Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
16	10	Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
16	11	Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
16	12	Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
16	13	Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
16	14	A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
16	15	A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16	16	Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
16	17	Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
16	18	A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
16	19	Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
16	20	A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
16	21	A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
16	22	Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
16	23	A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
16	24	Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
16	25	Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
16	26	A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
16	27	A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
16	28	A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
16	29	Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
16	30	A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
16	31	Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
16	32	Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
16	33	Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
17	1	Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
17	2	Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
17	3	Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
17	4	A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
17	5	A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
17	6	A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
17	7	Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
17	8	Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
17	9	Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
17	10	Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
17	11	Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
17	12	Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
17	13	A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
17	14	[Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
17	15	A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
17	16	Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17	17	Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
17	18	Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
17	19	Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
17	20	Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
17	21	A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
17	22	A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
17	23	A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
17	24	Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
17	25	Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
17	26	Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
17	27	A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
17	28	Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
18	1	A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
18	2	Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.
18	3	Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
18	4	Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
18	5	A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
18	6	A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.
18	7	A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.
18	8	A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.
18	9	A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
18	10	Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
18	11	A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.
18	12	A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.
18	13	A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
18	14	A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
18	15	Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
18	16	Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.
18	17	Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.
18	18	A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.
18	19	A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.
18	20	A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.
18	21	Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.
18	22	Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
18	23	Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
18	24	Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.
19	1	Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
19	2	A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.
19	3	Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
19	4	A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
19	5	A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
19	6	Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
19	7	A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
19	8	A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
19	9	A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
19	10	Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
19	11	Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
19	12	Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
19	13	Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
19	14	A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
19	15	A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
19	16	A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
19	17	Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
19	18	Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
19	19	A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]
19	20	Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
19	21	Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
19	22	A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
19	23	Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
19	24	Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
19	25	Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
19	26	A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
19	27	Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
19	28	A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
19	29	A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
20	1	A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
20	2	Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
20	3	Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
20	4	A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
20	5	Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
20	6	A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
20	7	A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
20	8	A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
20	9	Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
20	10	A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
20	11	Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
20	12	A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
20	13	Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
20	14	Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
20	15	Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
20	16	Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
20	17	Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
20	18	A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
20	19	Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
20	20	A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
20	21	A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
20	22	Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
20	23	Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
20	24	Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
20	25	Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
20	26	Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
20	27	Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
20	28	A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
20	29	Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
20	30	A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.
21	1	Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
21	2	Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
21	3	Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
21	4	A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
21	5	A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]
21	6	A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
21	7	Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
21	8	Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
21	9	Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
21	10	Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
21	11	Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
21	12	Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
21	13	A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
21	14	A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
21	15	Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
21	16	Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
21	17	Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
21	18	Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]
21	19	Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
21	20	Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21	21	A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
21	22	A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
21	23	A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
21	24	A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
21	25	A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
21	26	Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
21	27	Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
21	28	A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
21	29	Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
21	30	Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
21	31	Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
22	1	Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
22	2	A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.
22	3	Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.
22	4	Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
22	5	Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
22	6	Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
22	7	A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.
22	8	A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.
22	9	Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.
22	10	Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
22	11	A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
22	12	Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
22	13	A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
22	14	Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
22	15	A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.
22	16	A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]
22	17	Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
22	18	Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
22	19	Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
22	20	Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
22	21	Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.
22	22	Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
22	23	Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.
22	24	Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;
22	25	Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.
22	26	Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
22	27	Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
22	28	Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
22	29	Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.
23	1	Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
23	2	És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
23	3	Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
23	4	Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.
23	5	Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!
23	6	Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;
23	7	Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.
23	8	A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.
23	9	A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
23	10	Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
23	11	Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
23	12	Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
23	13	Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
23	14	Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
23	15	Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
23	16	És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.
23	17	Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;
23	18	Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.
23	19	Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.
23	20	Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.
23	21	Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.
23	22	Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
23	23	Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
23	24	Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.
23	25	Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.
23	26	Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
23	27	Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.
23	28	És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.
23	29	Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?
23	30	A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.
23	31	Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,
23	32	Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.
23	33	A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.
23	34	És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.
23	35	Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
24	1	Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
24	2	Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
24	3	Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
24	4	És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
24	5	A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
24	6	Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
24	7	Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
24	8	A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
24	9	A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
24	10	Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
24	11	Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
24	12	Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
24	13	Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
24	14	Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
24	15	Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
24	16	Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
24	17	Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
24	18	Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]
24	19	Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
24	20	Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
24	21	Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
24	22	Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
24	23	Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24	24	A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
24	25	A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
24	26	Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
24	27	Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
24	28	Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?
24	29	Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
24	30	A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
24	31	És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
24	32	Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
24	33	Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
24	34	És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
25	1	Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
25	2	Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
25	3	Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
25	4	Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
25	5	Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.
25	6	Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;
25	7	Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.
25	8	Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
25	9	A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
25	10	Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
25	11	[Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!
25	12	[Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.
25	13	Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.
25	14	[Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
25	15	Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
25	16	Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
25	17	Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.
25	18	Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
25	19	[Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
25	20	[Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.
25	21	Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
25	22	Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.
25	23	Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
25	24	Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25	25	[Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.
25	26	[Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.
25	27	Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?
25	28	[Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!
26	1	Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
26	2	Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
26	3	Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
26	4	Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
26	5	Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
26	6	A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
26	7	[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
26	8	Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
26	9	[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
26	10	Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
26	11	Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
26	12	Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
26	13	Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
26	14	[Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
26	15	Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
26	16	Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
26	17	Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
26	18	Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
26	19	Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
26	20	Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
26	21	Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
26	22	A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
26	23	[Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
26	24	Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
26	25	Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26	26	Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
26	27	A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
26	28	A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.
27	1	Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
27	2	Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
27	3	Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
27	4	A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
27	5	Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
27	6	Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
27	7	A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
27	8	Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
27	9	[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
27	10	A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
27	11	Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
27	12	Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
27	13	Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
27	14	A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
27	15	A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
27	16	Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
27	17	[Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
27	18	[Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
27	19	Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
27	20	[Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
27	21	[Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.
27	22	Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
27	23	Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
27	24	Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
27	25	[Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
27	26	Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
27	27	És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
28	1	Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
28	2	Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
28	3	A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
28	4	A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
28	5	A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
28	6	Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
28	7	A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
28	8	A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
28	9	Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
28	10	A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
28	11	Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
28	12	Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
28	13	A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
28	14	Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
28	15	Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
28	16	Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
28	17	Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
28	18	A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
28	19	A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
28	20	A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
28	21	Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.
28	22	Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
28	23	A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
28	24	A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
28	25	A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
28	26	A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
28	27	A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28	28	Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
29	1	A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
29	2	Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
29	3	A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
29	4	A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
29	5	A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
29	6	A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
29	7	Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
29	8	A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
29	9	Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
29	10	A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
29	11	Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
29	12	A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
29	13	A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
29	14	A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
29	15	A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
29	16	Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
29	17	Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
29	18	Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
29	19	[Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
29	20	Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
29	21	A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
29	22	A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
29	23	Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
29	24	A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
29	25	Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
29	26	Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
29	27	Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
30	1	Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
30	2	Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
30	3	És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
30	4	Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
30	5	Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
30	6	Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
30	7	Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.
30	8	A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.
30	9	Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
30	10	Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.
30	11	[Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.
30	12	[Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.
30	13	[Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!
30	14	[Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.
30	15	A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
30	16	A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
30	17	A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
30	18	E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:
30	19	A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.
30	20	Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
30	21	Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
30	22	A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
30	23	A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.
30	24	E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
30	25	A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;
30	26	A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;
30	27	Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
30	28	A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
30	29	Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.
30	30	Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;
30	31	A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.
30	32	Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.
30	33	Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.
31	1	Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.
31	2	Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?
31	3	Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.
31	4	Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.
31	5	Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.
31	6	Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.
31	7	Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.
31	8	Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.
31	9	Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!
31	10	Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
31	11	Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
31	12	Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.
31	13	Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
31	14	Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.
31	15	Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
31	16	Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.
31	17	Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.
31	18	Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.
31	19	Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
31	20	Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.
31	21	Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
31	22	Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.
31	23	Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
31	24	Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.
31	25	Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.
31	26	Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
31	27	Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
31	28	Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:
31	29	Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
31	30	Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
31	31	Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!

Multilingual Scriptures

(Compare books in 2 different language versions of your choice)

Comparison Search:

Free Search: